A fizikai fájdalom, a betegség mindent megbénító hatalmas ereje. (Ahogy én képzeltem) Amikor a részvét már nem segít, amikor tehetetlenné válunk mindannyian a pusztító erővel szemben...

Mintha
futott volna
Maratonba;
lábait rakva
egymás után
sorba;
A fájdalom
hasogatta,
de ő
már nem tudott
róla.
Csak ült
a szoba sarkában
elmélázva,
életbe zártan.
Bár nyitott szeme
meg sem rebbenve
a lámpa körül játszó
molylepkéket
nézte,
agyában
a tompa zsibbadás
– úgy, mint mást –
ezt sem
érzékelte.
Ült
magányában,
saját
taposómalmában,
várva,
hogy betegsége
sejtjeit léttelen
atomokká
darálja.

Százhalombatta, 1990. június 9.