Nem az optimizmus fűtötte ezt a verset. Szomorú, depressziós nap volt. Olyan kilátástalannak tűnt akkor minden... (az írásjelek szándékosan hiányoznak)

Ma reggel
is felébredtem
megint itt
az új reggel
a ma reggel

tárolom
a memóriámban
az eget
és az embereket
de minek?
már így is
túl sok
a tegnapom

Százhalombatta, 1990. június 12.

Szerző: Evia  2010.07.24. 19:23 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eviaversek.blog.hu/api/trackback/id/tr862173432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása