Nagy elkeseredés. Amikor az ember azt hiszi, hogy mindent elveszített, azzal, hogy nem érzi többé a szenvedélyt, a szerelmet. Ha nincs vágy és nincs fájdalom, akkkor már nincs semmi sem! Igen, a vers erős túlzás, tele félelemmel

Semmim sincs, megfagyott
lelkem, s ami én vagyok.

Volt egy álmom, dédelgettem,
becézgettem, úgy szerettem!

Szenvedtem tőle, de imádtam,
ha fájt, akkor is kívántam.

Reményt vesztetten reménykedve,
s abban örök hűséget esküdve,

minden gondolattal, hittel és tudattal
halványult múltamban egyre csak kutattam.

Magam előtt láttam a pecsétes könyvet,
s a még ki nem hullt millió csepp könnyet.

S most semmim sincs, megfagyott
lelkem, s ami én vagyok.

Moziban ülve siratom a lányt,
a vászon-lázadót, ki nem hasonlít rám.

Ami volt, megfagyott.
Lelkem azt hiszem, halott.

Százhalombatta, 1990. április 26.