Ezekben a napokban olyan lelkes voltam, hogy még a számítógépnek is írtam verset

Büszke lehetsz
te gép,
mert az emberi elme
legfelsőbb fokú
terméke vagy.
Memóriádba
zárta magát
az agynak
egy része:
az adat.

Gyermekem vagy,
testem része,
gondolatom
tükörképe.
A te lelked
az én eszem.;
szellememből
létezel.

Kuszálódott
agyamban
ha liheg a logika,
s görcsbe rándul
a levezetés
foszladozó fonala,
Ha hibázom,
mert gyenge vagyok,
s elveszítem
az agy-harcot,

te leleplezel
és nem nézel
körülményt,
te csak a tényt
kontrollálod;
te az embert
meg nem szánod.

Tisztellek téged,
te szolga,
te bíró,
te mérce!
Sosem született
ember még
a földre,
ki ily
őszinte lenne,
mint te:
tökéletlennek
tökéletes
terméke.

Irigyellek,
mert nincs lelked.
Tudom,
tökéletessé
csak ez tesz.
Tanácsot
kérnék tőled
néha,
te igazság
bajnoka,
de félek,
megölne végleg
kegyetlen
őszinteséged.

Százhalombatta, 1990. június 21.