Nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy ezt a verset megírjam. Erős szenvedély lobogott bennem...
Írj verset akkor is, ha fáj;
Légy szilaj, Légy te a muszáj!
Surranj be minden ajtórésen;
Harangozz a temetésen!
Ne hagyd az embert nyugton ülni,
Mutasd meg, hogyan kell repülni!
Légy tűz, és új tüzet szíts!
Égess, ne csak melegíts!
Kaparj léket a betonba,
S tűzmagodat ültesd oda!
Ha elvérzel, nem elég,
Sebet tépő eszme légy!
Írd a verset akkor is, ha fáj!
Maradj szilaj, légy te a muszáj!
Budapest, 1993. szeptember 30.
