A sok csalódás után egy kis gőg. Azt éreztem, hogy meg kell tennem valamit, hogy csak akkor tudok megszabadulni a múlt keserveitől, ha erre képes vagyok. De nem voltam képes rá, nem bírtam más lenni, mint ami vagyok. Ma már örülök annak, hogy így történt, de akkor ez csak egy újabb csalódás volt magamban és másokban is.

Tudod, a martinit
mindig is imádtam;
és tegnap egy kicsit
ölelésre vártam.

Mércém porba hullott,
hogy hozzád méltó legyek;
csak szemem hozott rólad
néma ítéletet.

Csitítgattam elmém,
hogy csendben maradjon;
s az – mert kedvére volt –,
megtette parancsom.

Szólamok a múltról,
egy kisajtolt könnycsepp…
Te hitted, hogy a világ
ettől majd nagyobb lesz.

Sóhajtoztam feléd
csókra görbült szájjal;
lesütött szemekkel
játszottam a vággyal.

Megaláztalak
megalázkodva;
szűkölő szerepben
komédiázva.

De összepréselt lelkem
mindhiába próbált
csúszva és mászva
közeledni hozzád;

Pedig a martinit
mindig is imádtam
és tegnap egy kicsit
ölelésre vártam.

Százhalombatta, 1990. június 5.