Amikor az élet fájni kezd, a naivitás védő burka szakadozik...

Mesélj Anyám, kérlek
egy tiszta világról;
Ki megszúrta ujját:
Csipkerózsikáról!

Arról, ki száz éve
a királyfiban bízik.
S hogy nem vár-e hiába,
csakis rajtad múlik.

Mesélj boldogságról,
de sohase másról!
Mondd azt, hogy célhoz ér
a reménytelen vándor!

Ha majd felnőtt leszek,
és néha úgy érzem:
az élet nem ad semmit,
folyton csak vesz tőlem

mesélj akkor tovább,
és én nyugodt leszek;
akármit is mondasz,
neked mindig hiszek.

Mesélj boldogságról,
de sohase másról!
Hazudd, hogy célhoz ér
a reménytelen vándor!

Százhalombatta, 1990. május 30.

Szerző: Evia  2010.07.24. 17:44 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eviaversek.blog.hu/api/trackback/id/tr602173264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása