Amikor az élet fájni kezd, a naivitás védő burka szakadozik...
Mesélj Anyám, kérlek
egy tiszta világról;
Ki megszúrta ujját:
Csipkerózsikáról!
Arról, ki száz éve
a királyfiban bízik.
S hogy nem vár-e hiába,
csakis rajtad múlik.
Mesélj boldogságról,
de sohase másról!
Mondd azt, hogy célhoz ér
a reménytelen vándor!
Ha majd felnőtt leszek,
és néha úgy érzem:
az élet nem ad semmit,
folyton csak vesz tőlem
mesélj akkor tovább,
és én nyugodt leszek;
akármit is mondasz,
neked mindig hiszek.
Mesélj boldogságról,
de sohase másról!
Hazudd, hogy célhoz ér
a reménytelen vándor!
Százhalombatta, 1990. május 30.