A múlt és a jelen párbeszéde...

Tűz volt lábam alatt,
széles úton jártam
– egy üstökös nyomában

Az energia örök;
Harminc éves vagyok
– ti pedig tolvajok

Szikráztak lépteim,
csillogott a szemem
– még mindent elhittem

Közhelyekké gyúrja
a valóság a szépet
– de meghagy egy emléket

Száját csücsörítve
csókolt meg az élet
– azt hittem, enyém lett

Kérdéseim némán
ajkamra tapadnak
– a fák is csöndben vannak.

Százhalombatta, 1991.

Szerző: Evia  2010.07.24. 20:02 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eviaversek.blog.hu/api/trackback/id/tr942173497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása