Ebben az időszakban már szinte egyáltalán nem írtam verseket. Itt mégis úgy éreztem, ki kell fejeznem a fájdalmamat, senki másnak, csak önmagamnak. Megpróbáltam gondolattalanul, csak az érzést leírni.

Ma még üdvözölnék
valami szépet,
mert felébredtek
a csillagok;
de túl magasra nőttek,
hogy elérjem…
sötétek már
az ablakok

és olyan hidegek
a falak is
– a közöny megint
meglopott –
talán majd
egy tompa zsibbadás
elhozza nekem
a holnapot.

Budapest, 1993. március 30.